„Ha van esély a halhatatlanságra
a pedagógusé a legnagyobb esély”
(Jausz Béla nekrológ)

Életem egyik nagy ajándéka, hogy huszonöt évig gondozója lehettem városunk egyik jeles gyűjteményének, a gimnáziumi Jermy Gusztáv természetrajzi szertárnak és múzeumnak. Városunk lakói, de különösen a gimnázium tanulói előtt nem ismeretlen ez a párját ritkító gyűjtemény. Mégis úgy gondolom, hogy az alaposabb megismertetés terén van némi restanciánk.

A Herman Ottó Országos Biológia Verseny jóvoltából az idesereglett tanárok és a versenyző diákok is évről évre megismerkednek e szertárgyűjteménnyel, hírét viszik az országban. A versenyzők pedig egy szertárlátogatást követően a verseny egyik legérdekesebb fordulójaként számot is adnak a szerzett élményekről. Remélhetőleg hamarosan elkészül egy gyűjteményismertető füzet, amely részletesebben fogja közkinccsé tenni a szertárgyűjtemény értékeit, szolgálva ezzel a versenyzők még alaposabb, előzetes felkészülését is.

Mostani írásomban nem a gyűjtemény értékeiről, azok bemutatásáról kívánok számot adni, sokkal inkább azok létrejöttének tanári vonatkozásait érintem. Mindenekelőtt arról a tanári buzgalomról és elhivatottságról szólok, amely nélkül egy ilyen muzeális értékű gyűjtemény egy vidéki iskolában soha nem jöhetett volna létre.

Elsőként az alapítót, Jermy Gusztávot kell említenem, akinek értékeket gazdagító élete igen mozgalmasan telt el. A Magas-Tátra lábától elindulva útja Miskolcra, Eperjesre, majd a bécsi egyetemre visz. Ezt elvégezve két évig Budaméren nevelősködött, majd innen jött városunkba. Érkezésével először kerül szaktanár kezébe a természetrajz tanítása gimnáziumunkban. Áldozatos munkával, lankadatlan gyűjtőszenvedélyével 1856-ban megvetette a ma már muzeális értékű természetrajzi szertárunk alapjait. Bejárta fél Európát, gyűjtőútjainak emlékét herbáriumai őrzik. Kapcsolatot tartott kora neves botanikusaival, számos közintézményével. Ténykedése idején kerül hozzánk a pesti egyetemmel és a Magyar Nemzeti Múzeummal való kapcsolata révén a ma már ritkaságnak számító Sadler-herbárium, továbbá a Frivaldszky-vázgyűjtemény és a Brunszvik-Mikets féle csigaváz-kollekció. Városunk határából ő gyűjtötte be az Alföldről ma már teljesen kiveszett, de egykor oly jellemző növénynek, a tátorjánnak utolsó példányát. Ezt a ritka herbáriumi lapot az Országos Növénytárban őrzik.

Kisújszálláson hat évet töltött. Közben 1858-tól a neves pedagógust, Nagy Lászlót felváltva két évig iskolánk igazgatója. Útja városunkból Iglóra vezetett, ahol 16 és fél évig viselt tanári állásáról 1880. február 15-én önként lemondott. Ezt követően Gagybátorban birtokot vett, azonban mint gazdálkodó nem tudott boldogulni, s rövid idő múlva kivándorolt Amerikába. Rokonától, Jermy Tibor akadémikustól tudjuk, hogy San Antonioban telepedett le, ahol múzeumot alapított.

Jelentősen gyarapodott a szertár gyűjteménye Koncz Lajos huszonnégy éves szolgálata idején is. Utóda, a kolozsvári egyetemről érkezett Székely Bendegúz már közel három és félezer darabból álló gyűjteményt gondozott.

Az 1893/94-es tanévben döntő fordulat következik be a kisújszállási gimnázium történetében. Még a régi iskolaépületben megnyílt a hetedik osztály. Ekkor érkezik az intézményhez Pallagi Gyula, Pruzsinszky Pál, Szeremlei Barna, Lvarinyi Lajos és az előző tanév végén eltávozó Szakács György helyére Bodnár Lajos, aki a természetrajzot és a földrajzot tanítja, s egyben a természetrajzi szertár őre lesz.

A szertár történetében szerencsés egybeesés a gimnázium új épületének 1894. szeptember 14-én megtörtént átadása, s Bodnár Lajos személyében egy ambiciózus, ízig-vérig természetrajz tanár munkába állása. Jelenlegi helyére költözhetett a természetrajzi gyűjtemény is. Az új természetrajzi objektum hármas tagozódású: előadóterem lépcsőzetesen magasodó padokkal, a szertár és a kettő közötti tanári dolgozószoba.
A szertár gyarapodása eddig nem tapasztalt lendületet vett. Erről a példás gondossággal vezetett leltárkönyvek is egyértelműen tanúskodnak. Számos magánszemély és intézmény is gazdagon adományoz. Ebben döntő szerepe volt Bodnár Lajosnak, összeköttetéseinek. “Ezen adományok közül nagyobb értéket képviselnek: a Magyar Nemzeti Múzeumé 1382 db, Horthy Miklós cs. ki Sorhajózászlós Úré 76 db. A Magyar Nemzeti Múzeum a fentieken kívül a tanév vége felé ajándékozott még 82 db lepkét, 159 db bogarat és 2 egyenesszárnyút, összesen 243 db rovart is…”- olvashatjuk az 1894/95-ös gimnáziumi évkönyvben.

Bodnár Lajos egyáltalán nem bízta a szertárfejlesztést pusztán az adományokra. Tanítványait is rendszeresen bevonta a szertárfejlesztő, gyűjtő és preparáló munkába. Az 1897/98-as tanévben Móricz Zsigmond, akkor VII. osztályos diák, hat osztálytársával együtt 1897. május 3-án délután 4-5 óráig rovarokat határozott és preparált. Neve a diákadományozók között is szerepel: 180 db rovarral gazdagította a szertár gyűjteményét.

Az 1899-es esztendő a nagy fejlesztés időszakát megszakította. Bodnár Lajos hat termékeny évet maga mögött hagyva eltávozott az intézményből. A gimnázium akkori nagynevű igazgatója, Pallagi Gyula így emlékezik meg róla:

„Bodnár Lajos a dési gymnáziumba távozott tőlünk. Midőn e tanár neve utoljára fordul elő értesítőnkben, lehetetlen elhallgatnunk annak nagy és maradandó érdemét, melyet ő azáltal szerzett intézetünk iránt, hogy ennek természetrajzi gyűjteményét nagy buzgóságával ritka szorgalmával ás ügyességével valóságos vidéki múzeum színvonalára emelte.”

A mindent gyűjtő és gyűjtető, preparáló és preparáltató Bodnár Lajost Sáringer János személyében egy merőben más munkastílusú és beállítottságú tanár váltotta fel. Ő lett a természetrajzi szertár őre is. Sokoldalúsága ellenére mégis inkább geográfus volt, ami szertárfejlesztő tevékenységében és tanári munkájában is egyértelműen megmutatkozott. Mint a Balaton-felvidék szülötte s annak szerelmese, földrajzos geológusként elsősorban az ásvány- és kőzettár anyagát gyarapította. Sáringer János az 1914/15-ös tanév befejeztével élete delén, 44 éves korában tragikus hirtelenséggel meghalt. Erről értesülve Lóczy Lajos, a világhírű földrajztudós és geológus részvétlevelében így emlékezett meg róla: „Megilletődöttséggel vettem dr. Sáringer János főgymnáziumi tanár Úrnak korai halálhírét. A megboldogult tanítványom és munkatársam volt, akinek buzgalmát, munkásságát és egyéniségét nagyra becsültem. Elköltözését mőszintén fájlalom és gyászolom.”

Az elárvult muzeális gyűjtemény az 1918/19-es tanévtől ismét gazdára talált az erdélyi származású ifjú, kiváló felkészültségű természetrajz tanár, Szász Károly személyében. Az egykori kolozsvári egyetemi gyakornok a székelyudvarhelyi református kollégiumból 26 éves korában került iskolánkba. Nagy lendülettel, ambícióval telve fogott hozzá a munkához. Ma is őrzött, vastag kék ceruzájával írt bejegyzései arról vallanak, hogy első ténykedése a szertár meglévő anyagainak számbavétele és a veszteségek kimutatása volt. Elsőként végezte el a szertár anyagának átfogó rendezését és selejtezését. Ezzel egyidőben megkezdte következetes szertárfejlesztő munkáját. Elsősorban a neves Calderoni cégtől vásárolt, amellyel tartós kapcsolata alakult ki. A gondosan vezetett leltárkönyvekben az utolsó sajátkezű bejegyzése az 1963/64-es tanévben az IFÉRT-től vásárolt négy szemléltető modell megnevezése.

Szász Károly tanár Úr 1964. október 29-én megbetegedett. „Ekkor még ugyan reménykedtünk, hogy a megkezdett munkáját hamarosan folytatni fogja. Meg is próbálkozott csakugyan néhány napra még tanítani, de a szervezetén eluralkodó betegsége ismét betegágyba kényszerítette. Az 50. szolgálati évet töltő kortársunk, aki több mint 46 évet iskolánknál szolgált, betegsége folytán végül is megválni kényszerült a szeretett és becsült munkahelyétől, az iskolától. Hosszú idő alatt tanítványainak ezreit oktatta természettudományos gondolkodásra: s az iskola természetrajzi szertára – annak csaknem minden darabja – az ő hosszú és tevékeny tanári munkájának emlékét őrzi. Emlékezetből kell szólni, mivel 1965. február 6-án bekövetkezett halála végleges elválást jelentett tőle. A mindannyiunk által tisztelt és szeretett Fároly bácsit február 8-án kísértük utolsó földi útjára.” – emlékezett meg róla Ari Sándor, a gimnázium igazgatója.

Így válhatnak a tanítás-nevelés mellett másfajta értékek teremtőjévé is nagyformátumú, tudós tanárok. Így válhat igazzá a mottóul választott gondolat.

Dr. Tóth Albert
főiskolai tanár