A szertár herbáriumainak döntő hányadát a tanulók által begyűjtött növények lapjai vagy pedig azok egy kötetbe rendezett füzetei képezik. Ebből adódóan az egyes növényfajok pontos meghatározása több esetben is tévesnek bizonyult. Szerencsére Soó Rezső akadémikus az 1950-es években több alkalommal nyaranta a szertár teljes herbáriumi kollekcióját tüzetesen átnézte és amennyiben szükséges volt azokat revideálta.

Az igazi muzeális értéket a Sadler herbáriumok jelentik négy kiváló állapotban lévő dossziéban. Az elsőt 1823-ban készítette Sadler József, aki a pesti egyetemen Kitaibel Pál tanársegéde volt, személyében a Magyar Természettudományi Múzeum növénygyűjteményének megalapozóját tisztelhetjük. A magyar plánták szárított gyűjteménye (1823-1830) című exiccatum gyűjteményéből való a fent említett négy herbáriumi mappa.

Sajnos avagy szerencsére a Jermy gyűjtemény jelentős része az Országos Növénytár gondozásába került. Ezek között kiemelt jelentőségű az 1859-ben Kisújszálláson begyűjtött tátorján (Crambe tataria) egyed, amelyet Jávorka Sándor e szigorúan védett növényfaj utolsó alföldi példányának nevez.

Tátorján

Ide kerül majd a Tátorjánhoz írott szöveg. Ha a képre kattintunk, nagyban is megjelenik. Ide kerül majd a Tátorjánhoz írott szöveg. Ha a képre kattintunk, nagyban is megjelenik.