XXVIII. Herman Ottó Kárpát-medencei biológia verseny döntője Kisújszálláson – 2018.
A 2017/2018. tanévben immáron második alkalommal szélesedett nemzetközivé a Herman Ottó Biológia Verseny. Örömmel állapítottuk meg, hogy a határon túlról érkező versenyzők is egyre nagyobb létszámú indulóból kerültek ki, s bizonyították, hogy tudásukkal a döntőben a helyük.
A verseny forgatókönyve a hagyományokhoz igazodott (kiselőadás – terepgyakorlat – elmélet – és a gyönyörű szertármúzeum). A verseny legizgalmasabb eseménye – mindig – a Dr. Tóth Albert tanár úr által vezetett terepgyakorlat.
Így volt ez most is.
A reggelt Kossuth Lajos kormánybiztosának és jó barátjának Illéssy János nagykunkapitány mellszobrának megkoszorúzásával kezdtük.
A koszorúzás után minden tanár és diák megkapta GR. Széchenyi István korszakos, de sajnos kevesek által ismert munkájának „ESZMETÖREDÉKEK, KÜLÖNÖSEN A TISZA – VÖLGY RENDEZÉSÉT ILLETŐLEG” hasonmás kiadását, amit az 1846 – as megjelenése óta a szegedi Vízügyi Igazgatóság után a versenyünket is rendező Alföldkutatásért Alapítvány jelentetett meg.
Ennek birtokában indultunk a Tisza – völgyet érintve a Nagykunság – Hortobágy útvonalon, ahol a Kárpát – medence egykor legnagyobb vízzel borított tájának átalakítása történt. Megfigyeltük a táj adottságágának ismeretében hogyan történik a táj ésszerű hasznosítása a múlt tapasztalatainak alapján, a jelenben. Megálltunk a karcagi határban, ahol figyelembe vették a talaj – klíma adottságait, hogy az éppen kedvez a rizstermesztésnek, így az országos jelentőségűvé válhatott Karcag – Kisújszállás – Mezőtúr térségében a rizsfeldolgozással együtt. A klímaváltozáshoz alkalmazkodva indult útjára az indián rizs termesztése, feldolgozása, exportálása Európában egyedül, csak Kisújszálláson. Láttuk, hogy mi történik akkor, ha az ember bölcsen alkalmazkodik a megváltozott tájadottságokhoz. Összehasonlításul megfigyeltük az ellenpéldát is, mi történik akkor, ha nem veszik figyelembe egy terület adottságait és a gyenge 4 aranykoronás földön tavaszi árpát akarnak termeszteni, amit aztán a belvíz félig ki is pusztított. Ezzel az összehasonlítással próbáltuk a versenyzők figyelmét felhívni arra, mennyire fontos egy növény termesztésénél a táji adottságok figyelembe vétele, ami természetesen az alapos tájismeret nélkül elképzelhetetlen.
A püspökladányi Alföldfásítási Kutatóintézetben az alföldfásítás két erdésztudósáról Kaán Károlyról, mint a természetvédelem alapító atyjáról és Magyar Pálról, mint az erdészeti ökológia megalapítójáról is megemlékeztünk szobraik előtt. Itt rendezik meg immár 44. alkalommal a „Hortobágyi kutatótábort” is, ahová az idei évben is meghívást kap majd néhány tanuló, aki kiemelkedően szerepelt ezen a döntőn.
A program szerves része volt hazánk első nemzeti parkjának megtekintése is, Nagyiván határában, ahol terepökológiai megfigyeléseket végeztünk.
A gyermekek fáradhatatlanságát és a hangulatát bizonyítja az a lelkes fehér gólya számlálás, amit a buszos utazás alatt, pl. Nagyivánon tettek. Egy utcában 21 lakott, fiókát nevelő fészket számoltak! Ehhez a rögtönzött tevékenységhez az alapötletet a pénteken hallott egyik remek kiselőadás adta. Összességében ezen a döntőn is sokat tanulhattunk egymástól, gyermek – felnőtt előadóinktól, terepvezető tanárunktól.
Köszönjük munkájukat!
Ráczné Vatai Erzsébet tanár
zsűritag
Dobogósok:
- PÜSPÖKI ZSÓFI, Besenyőtelki Dr. Berze Nagy JÁNOS Ált. Isk. (Bozsik Mária felkészítő)
- LÁSZLÓ IMOLA, Lágymányosi Bárdos Lajos Ált. Isk. Budapest (Hajdu Katalin felkészítő)
- TÓTH NOÉMI, Nagykun Református Ált. Isk., Karcag (Jobbágy Ildikó felkészítő)
