„Tanulni, tanulni, tanulni…!”
Volt diákjainkat kérdezzük meg, hogy milyen volt a Móriczba járni. Ha te is a siker útjára szeretnél lépni, akkor a továbbtanulásnál jelöld a Móriczot az első helyen! ✍🏻
Kovács Tibor PhD, habil
Jim Morrison halálának évében született, az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 23-án. Óvodába a Petőfibe, általános iskolába az Aranyba, középiskolába pedig – magától értetődően – a nagyhírű Móricz Zsigmond Gimnáziumba járt. 1986-ban lépte át a messze földön méltán híres középiskola nagy faajtaját, és 1990-ben érettségizett a patinás falak között. A gimiben elmélyült a történelem és a földrajz iránti szeretete (nagyban köszönhetően példaadó tanárainak, Pintér Zoltán és néhai Kovács József tanár uraknak), illetve nagy lelkesedéssel látogatta a délutáni, Kászi vezette tornaedzéseket. Felejthetetlen élményként maradtak meg benne a gimi által szervezett soltvadkerti őszi munkák (mennyi finom almát és szőlőt ehettek akkoriban…), illetve a Bóly és Sátorhely környéki nyári építőtáborok (a kukoricaföldek kemény tanítómesternek bizonyultak…) – minden ilyen esemény a kétkezi, mezőgazdasági munka iránti tiszteletét növelte benne, de egyben azt a meggyőződést is, hogy tanulni kell, hogy aztán felnőtt korában lehetőleg szellemi tevékenységek biztosíthassák megélhetését… És lőn. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett történelem-földrajz szakon, később ugyanott doktorált (PhD), majd habilitált. Az évek, évtizedek alatt megnyert, sikeres pályázatainak köszönhetően volt köztársasági ösztöndíjas, majd élhetett, tanulhatott és dolgozhatott másfél évet Németországban, öt hónapot pedig Portugáliában. Jelenleg az egri Eszterházy Károly Egyetem egyetemi docense, illetve – 2014 októbere óta – Kisújszállás Város nem főállású, társadalmi megbízatású alpolgármestere. Meggyőződése, hogy tanulni kell folyamatosan, dolgozni, és hogy a saját erőfeszítésből született, valódi teljesítmény igenis számít – időnként még kies honunkban is… Egykori gimnáziumára évtizedek távlatából is jó szívvel gondol, s vallja, hogy az itt kapott szellemi és lelki munícióknak is köszönhetően juthatott el oda, ahol ma tart. Mert hogy is mondta egykoron … valaki? Tanulni, tanulni, tanulni… És ennek a lehetőségét biztosította mindenkoron A Móricz, ahogy teszi ezt azóta is rendületlenül, városunk és a környék diákságának érdekében és üdvére. Hálás köszönet mindezért az alma maternek!
