Nemzeti Összetartozás Napja – 2020. június 4.

A trianoni békediktátum 100. évfordulója, a centenárium okán talán még fájdalmasabb, még torokszorítóbb emléknapunk, mint a korábbi június negyedikék. Nemzetünket ért sorscsapásunkra emlékezve, nem kerülhetjük el a sajgó érzések feltolulását, hisz a nemzettesten esett sebek mindannyiónk fájdalmai is egyben. Mindezt csak tetézi az, hogy a járványveszély még a közösségi összetartozási ünnep lehetőségétől is megfosztani látszott bennünket. Az adott körülmények között is kötelesség azonban az emlékezés, mely annak kifejeződése is, hogy mi magyarok, szerte a világban Magyarország jelenlegi határai között és túl, összetartozunk, mert eggyé forraszt nyelvünk, magyarságunk, ősi tájaink, kultúránk és akár Trianon fájó emléke is.

Mi a Móricz Zsigmond Református Kollégium iskolaközössége, dolgozóink, tanáraink, diákjaink úgy gondoltuk, hogy a veszélyhelyzet közepette az emlékezés és az összetartozás kifejezésére kárpátaljai testvéreinkkel, a Nagydobronyi Református Líceum gyülekezetének, tanárainak és diákjainak közösségével együtt demonstrálhatjuk leginkább, hogy a meghúzott határok nem választhatnak el, együvé tartozásunk, egységünk és testvéri közösségünk megmásíthatatlan. Közös elhatározásunk eredményeként a Nemzeti Összetartozás Napjára iskoláink lelkészei, tanárai és diákjai a lenti videót állították össze, kifejezve reménységünk szerint, magyarságunk, városaink és iskoláink összetartozását. Megidézve eddigi kapcsolatainkat, emlékezve a száz évvel ezelőtti borzalmas döntésre, de talán reményt is sugallva, hogy a kapcsok most az évforduló okán még erősebbek, időtállóbbak és határok által soha szét nem választhatók.

Közös videóban összefoglalt ünnepi műsorunkat Juhász Gyula Trianon című versének néhány sorával ajánlom a Nagydobronyi Református Líceum és a kisújszállási Móricz Zsigmond Református Kollégium tanárainak, tanulóinak, de rajtuk keresztül városaink református gyülekezeteinek és a települések minden lakójának figyelmébe, Isten gazdag áldását kérve életünkre, jövőnkre és magyarságunkra.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

Tóth József
főigazgató